A jelölt

A szombat esti szeánsz kissé dekoncentráltabbra sikerült, mint terveztem, mert közben beesett egy eléggé radikális nézeteket valló ismerős, aki előtt politikáról beszélni egyenlő a butasággal. Így aztán a nőkről beszélgettünk. Igen, velem, a nővel, a nőkről beszélgettek :).

De ettől függetlenül sokat haladtunk: elkészült A jelölt bemutatkozásának vázlata, és a választásokig tartó időszakra jutó marketing-teendők ütemezését is meghatároztuk.

A kérdőív osztatlan sikert aratott - már-már nekiültem kitölteni :) -, és A jelölt rögtön vitt is el belőle.

Felmerült egy negatívum is: az egyik jelenlegi képviselő - aki úgy néz ki, hogy polgármesternek is jelölteti magát - a sajnos rá jellemző mocskos szájú marketinget alkalmazza. A dolog úgy néz ki, hogy ül az autójában, és fejét kidugva az ablakon, mindenkire ordít és fenyegeti őket, aki másnak merészelte adni a kopogtató cédulát. Itt jön be a képbe az, hogy amikor valaminek kizárólag a szakmai részével kell foglalkozni, akkor könnyen legyintünk arra, hogy az ilyen alakok hadd beszéljenek amit akarnak, és úgy, ahogy jól esik. De a helyzet az, hogy az efféle helyzetek kezelésére konkrét stratégiát kell kidolgozni, mert a kommunikáción nagyon sok múlik.

Majd folytatom...

Hét közepén - csütörtökön - újra találkoztunk, immár konkrét eredményekkel, ráadásul KIVÁLÓ eredményekkel. Ezen az estén már elemeztük a konkurensek taktikáját - és jót nevettünk rajtuk. Őszinteség, török átok, de hát ez van.

A vicces az, hogy a jelöltek azt hiszik, hogy a választópolgárok sorban állnak majd a kapuiknál a kopogtató céduláikkal, és alig várják, hogy átadhassák azt a tisztelt jelölteknek.

Hát, ha így gondolják, óriási tévedésben vannak. Minden átalakult és megváltozott az elmúlt négy évben. Az emberek legfőképp interneten szeretik intézni az ügyeiket - még a falvakban is -, és nem igazán van kedvük bemenni mondjuk egy kocsmába - főleg, ha sosem járnak kocsmába - azért, hogy a FIDESZ-nek adják a kopogtatócédulákat.

Valahogy azt érzem, hogy a kopogtatócédula neve most is nagyon találó, csak épp fordított értelemben, mint eddig: eredetileg a jelöltek kopogtattak be értük, ez is a célja, most meg a jelöltek azt hiszik, hogy majd a választók kopogtatnak náluk nagy lelkesen, csak, hogy átadhassák nekik végre.

Hát nem vicces? Sajnos sokan komolyan veszik. Hát, reméljük, be sem jutnak... :).

A jelölt - a miénk - csütörtökre összegyűjtötte a jelöléshez szükséges kopogtatócédulákat, és megbeszéltük, hogy a hét második felében további, biztonsági darabokat gyűjt még be.

A kopogtatócédula gyűjtés iszonyatos tanulságokkal szolgált, A jelölt olyan volt a rengeteg beszélgetéstől és impulzustól, mint aki egész héten nem aludt. Érdemes lesz odafigyelni az egészségre és a kipihentségre, mert ez nem lesz piskóta, azt már látjuk.

Az emberekkel való beszélgetés tanulságaira már eleve számítottunk, ezért a kopogtatócédulát átadók fogják első körben megkapni a felkérést a kérdőív kitöltésére. Mindenki más kitöltheti a neten, A jelölt blogján majd.

Volt egy negatív hír is ezen a napon, de éppen annyira volt negatív, hogy újabb tervekre és tettekre inspiráljon, tehát még örültünk, is neki, hogy elért bennünket.

Nagyon-nagyon sok mindent tanultunk az emberekről, a helyzetről, és visszaigazolást kaptunk arról, hogy az első tervfoszlányok, azon a csillaghullós-beszélgetős vasárnap estén pontosan a legjobb irányt célozták meg. A lehető legjobb helyen vannak, a lehető legjobb emberek (A jelölt és én :D).

Az egyik kampányelemről hosszasabban beszélgettünk, mert A jelölt nem szeretné élesben csinálni, de én meg kötöm az ebet a karóhoz, hogy de-de-de, menjen élesben, mert úgy hiteles, úgy izgalmas, úgy ÉLŐ.

Végül a "csináljuk vagy ne csináljuk?" téma helyét átvette a fejében a technikai kivitelezésen való agyalás, úgyhogy átlendültünk az ellenállásán. Az biztosan sokat segített, hogy elmondtam: már számtalanszor csináltam ilyet, és a nézők imádják. Úgyhogy az egyik legemberibb kampányelemről sem kell lemondani, sőt, rendszeresen vissza fogunk ehhez a módszerhez térni, a 4 legnagyobb témával, a 4 legintenzívebb hívószavunkkal.

A megbeszélések, beszélgetések alatt kifejlődött a sok-sok szó közül egy, ami szerintem az egész küldetés legfőbb szava, ami jellemzi A jelöltet, jellemzi a helyzetet, jellemzi a jövőt, és urambocsá' még engem is jellemez. Ez a szó: fejlődés.

Garantálom, hogy egyetlen "versenytársnak" sincs ilyen szava.

Legközelebb holnap találkozunk, feltesszük a blogra az első bejegyzéseket, és véglegesítjük a kérdőívet. (98%-ban készen van, én csináltam.)

Jövő héten elkezdjük promózni a blogot, mindenkit ráküldünk, akit csak tudunk - aki érintett a témában természetesen -, és kidolgozzuk a stratégiát a reakciókra is.

A kérdőívekkel való járkálás is hamarosan megkezdődik, és persze a blogra is fel fog kerülni minden. (Nem erre, hanem A jelölt blogjára.)

Itt tartunk, majd jelentkezem! Most megyek, megnézem, milyen témák, hírek vannak a neten a helyi önkormányzati választással kapcsolatban.

Az első megbeszélésre a kopogtató cédulák postázásának megkezdése estéjén került sor. A lépcsőn ülve kezdtük, mert a fiam a szomszédban játszott, és éppen vártam haza.

A jelölt egyre jobban belelkesült, velem együtt.

Az utóbbi hetekben úgy éreztem, alig van már energiám, a költözés, az átalakítás, a magazin kiadása annyi munkába került, hogy szó szerint sosem tudtam, éppen milyen nap van, de a politikai kampány új energiákat mozgatott meg bennem.

Szóval, a hangulat nagyon jó volt, és izgalmas.

Ugyanakkor A jelölt egyre több dolgot akart fejben lerendezni, és ez persze egyre kevésbé ment, ezért első tanácsom az volt neki, hogy vegyen egy jegyzetfüzetet, és mindent, ami a fejében kering, írja bele. Készítsen listákat, jegyzeteljen, firkálgasson, bármi.

Mivel férfi, ezt természetesen nem fogadta meg. Persze, még csak az elején vagyunk, és nyilván mobiltelefonnal is sok mindent le lehet kezelni, de biztos vagyok benne, hogy a legjobb tanácsom a kampányban a jegyzetfüzet eddig, és lehet, hogy az is marad a végéig :D

Amikor a fiam hazajött, akkor bejöttünk, leültünk a gépemhez, és egy csomó dolgot egy csapásra elintéztünk.

1.) Először is, regisztráltunk A jelöltnek egy blogot.

2.) Meghatároztuk, mik fognak szerepelni a blogon, és milyen időközönként kerülnek fel bejegyzések. (Ez a blog sarkalatos pontja lesz a kampánynak, ez lesz a középpontja)

3.) Megjelöltük A jelölt kommunikációjának három legfontosabb SZAVÁT. Gyorsan mellékerült egy negyedik is, amivel először nem értettem egyet, de aztán hagytam meggyőzni magamat, mert tényleg négy nagyon fontos szó került csak fel a palettára, és ráadásul nagyon erős szavak ezek.

4.) Felírtuk a hét, négy legfontosabb teendőjét: a.) Kopogtatócédulák begyűjtése, a jelöléshez szükséges számban, plusz 20 darab; b.) Bemutatkozás feltétele a blogra, fényképpel, stb.; c.) Egyezkedés a Civil Mozgalommal; d.) Kérdőív elkészítése

Megbeszéltük, hogy következő alkalommal innen folytatjuk.

Az úgy volt, hogy egy nyári koraestén - pontosabban vasárnap estén -, szúnyogok rajától körülvéve, közös emlékekről beszélgettünk egy ismerősünkkel. Már a második estét töltöttük így, és már fogalmam sincs, hogy hogyan, de hirtelen elhangzott az ismerős szájából - továbbiakban A jelölt néven fogom jelölni :) -, hogy nehéz időszaknak néz elébe, mert kezdődik a kampány, bár még nem döntötte el véglegesen, hogy jelölteti-e magát önkormányzati képviselőnek.

A beszélgetés elkezdett tipikusan rám jellemzővé átalakulni: sorra jöttek ki belőlem a jobbnál-jobb ötletek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne valóban sikeressé tenni A jelölt kampányát, hiszen kívülállóként én sokkal inkább a kampányt láttam benne, ő pedig ezzel ellentétben a saját és az általa felvállalt felelősség jövőjét. Ettől aztán a kampányt egyáltalán nem látta át.

Megpróbáltam keresztkérdésekkel sarokbaszorítani, hogy kiderüljön, egyáltalán érdemes-e elindulnia, vagyis tud-e csípőből olyan kérdésekre felelni, mint például: 

- Mi a legfőbb küldetésed a képviselőséged 4 évére? 

- Mi a magasabb rendű célja a képviselőségednek?

Amikor elhangzott a szájából a "Zöld" és a "környezetvédelem" és a "megújuló energiák" szavak, akkor azonnal tudtam, hogy támogatni fogom. Kopogtatócédulát odaígértem, és a továbbiak függvényében még a szavazatomat is félig.

Aztán viccesre fordult a beszélgetés - közben a kapura támaszkodtunk, a tücskök ciripeltek, a kutyák ugattak, a macskák nyávogtak, ahogy az vidéken már megszokott -, mert felmerült bennem, hogy a férjemet is kapacitálták már páran, hogy jelöltesse magát polgármesternek, de azt én valahogy viccnek vettem.

A jelölttel folytatott beszélgetés közepén viszont fenn kellett tartanom annak lehetőségét, hogy esetleg mégsem őt támogatom, hanem a férjemet, ha úgy adódik, hogy ő is beszáll a választási küzdelembe.

Aztán 10 perc múlva kiderült, hogy erről szó sem lesz, férj nem indul, mert ő is viccnek vette a felkérést. (Nyilván az is volt.)

Miközben elkezdtek hullócsillagok átszáguldozni az égen, egyre jobb ötleteim támadtak. A jelölt aktuálisan legnagyobb problémája az volt, hogy függetlenként induljon-e, vagy csatlakozzon a Civil Mozgalomhoz? 

Függetlenként nyilván azok szavaznának rá leginkább, akik a függetlenséget is támogatják, a programja, a küldetése, és a személye mellett.

De ha a Civil Mozgalom színeiben - támogatásával - indul, akkor azonnal kap egy magasabb rendű értelmet már maga a kampány is, és már azzal elindíthat egy új gondolati szálat a faluban, hogy egyáltalán jelölteti magát. Ebből is kiviláglik, hogy A jelölt egyáltalán nem hatalomra vágyik, hogy ott üljön a képviselőtestületben és okosakat mondjon, vagy bölcsen hallgasson, hanem sokkal inkább útjára akar indítani valamit, ami fontos, ami lényeges, ami magasztos is akár, és sokak hasznára lehet.

Egy szenzációs ötletem támadt, hogyan lehetne beindítani a kampányt - ahogy azt az üzletben is szoktuk csinálni egyébként -, és hogyan lehetne érdekelté tenni az embereket - választópolgárokat - abban, hogy valóban odafigyeljenek a jelöltek mondanivalójára, de legfőképp A jelölt mondanivalójára.

Közben elkezdett bennem mocorogni a verseny és a harc szelleme. Láttam lelki szemeim előtt a képviselőtestület jelenlegi tagjait. Lepergett a film is előttem, ahogy ezek viselkedtek az azóta meghalt, fiatal polgármesterrel (akit egyébként nem kellett félteni, szeretett provokálni, sajnos az egészsége nem bírta a terhet); fülemben csengtek a botrányos testületi ülések visszhangjai, és arra gondoltam, hogy ha A jelölt nem jut be, egy ilyen mondanivalóval, és egy ilyen kampánnyal, amit mögé teszek, akkor ez a falu menthetetlen...

Akkor valami mást kell kitalálnunk, hogy könnyebbé tegyük az emberek és a szeretteink életét itt helyben is.

A beszélgetés végére teljesen nyilvánvaló volt, hogy A jelölt jelölteti magát, és elkezdi gyűjteni a kopogtatócédulákat, a továbbiak megbeszélését és kitalálását pedig másnapra tettük.