Az úgy volt, hogy egy nyári koraestén - pontosabban vasárnap estén -, szúnyogok rajától körülvéve, közös emlékekről beszélgettünk egy ismerősünkkel. Már a második estét töltöttük így, és már fogalmam sincs, hogy hogyan, de hirtelen elhangzott az ismerős szájából - továbbiakban A jelölt néven fogom jelölni :) -, hogy nehéz időszaknak néz elébe, mert kezdődik a kampány, bár még nem döntötte el véglegesen, hogy jelölteti-e magát önkormányzati képviselőnek.
A beszélgetés elkezdett tipikusan rám jellemzővé átalakulni: sorra jöttek ki belőlem a jobbnál-jobb ötletek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne valóban sikeressé tenni A jelölt kampányát, hiszen kívülállóként én sokkal inkább a kampányt láttam benne, ő pedig ezzel ellentétben a saját és az általa felvállalt felelősség jövőjét. Ettől aztán a kampányt egyáltalán nem látta át.
Megpróbáltam keresztkérdésekkel sarokbaszorítani, hogy kiderüljön, egyáltalán érdemes-e elindulnia, vagyis tud-e csípőből olyan kérdésekre felelni, mint például:
- Mi a legfőbb küldetésed a képviselőséged 4 évére?
- Mi a magasabb rendű célja a képviselőségednek?
Amikor elhangzott a szájából a "Zöld" és a "környezetvédelem" és a "megújuló energiák" szavak, akkor azonnal tudtam, hogy támogatni fogom. Kopogtatócédulát odaígértem, és a továbbiak függvényében még a szavazatomat is félig.
Aztán viccesre fordult a beszélgetés - közben a kapura támaszkodtunk, a tücskök ciripeltek, a kutyák ugattak, a macskák nyávogtak, ahogy az vidéken már megszokott -, mert felmerült bennem, hogy a férjemet is kapacitálták már páran, hogy jelöltesse magát polgármesternek, de azt én valahogy viccnek vettem.
A jelölttel folytatott beszélgetés közepén viszont fenn kellett tartanom annak lehetőségét, hogy esetleg mégsem őt támogatom, hanem a férjemet, ha úgy adódik, hogy ő is beszáll a választási küzdelembe.
Aztán 10 perc múlva kiderült, hogy erről szó sem lesz, férj nem indul, mert ő is viccnek vette a felkérést. (Nyilván az is volt.)
Miközben elkezdtek hullócsillagok átszáguldozni az égen, egyre jobb ötleteim támadtak. A jelölt aktuálisan legnagyobb problémája az volt, hogy függetlenként induljon-e, vagy csatlakozzon a Civil Mozgalomhoz?
Függetlenként nyilván azok szavaznának rá leginkább, akik a függetlenséget is támogatják, a programja, a küldetése, és a személye mellett.
De ha a Civil Mozgalom színeiben - támogatásával - indul, akkor azonnal kap egy magasabb rendű értelmet már maga a kampány is, és már azzal elindíthat egy új gondolati szálat a faluban, hogy egyáltalán jelölteti magát. Ebből is kiviláglik, hogy A jelölt egyáltalán nem hatalomra vágyik, hogy ott üljön a képviselőtestületben és okosakat mondjon, vagy bölcsen hallgasson, hanem sokkal inkább útjára akar indítani valamit, ami fontos, ami lényeges, ami magasztos is akár, és sokak hasznára lehet.
Egy szenzációs ötletem támadt, hogyan lehetne beindítani a kampányt - ahogy azt az üzletben is szoktuk csinálni egyébként -, és hogyan lehetne érdekelté tenni az embereket - választópolgárokat - abban, hogy valóban odafigyeljenek a jelöltek mondanivalójára, de legfőképp A jelölt mondanivalójára.
Közben elkezdett bennem mocorogni a verseny és a harc szelleme. Láttam lelki szemeim előtt a képviselőtestület jelenlegi tagjait. Lepergett a film is előttem, ahogy ezek viselkedtek az azóta meghalt, fiatal polgármesterrel (akit egyébként nem kellett félteni, szeretett provokálni, sajnos az egészsége nem bírta a terhet); fülemben csengtek a botrányos testületi ülések visszhangjai, és arra gondoltam, hogy ha A jelölt nem jut be, egy ilyen mondanivalóval, és egy ilyen kampánnyal, amit mögé teszek, akkor ez a falu menthetetlen...
Akkor valami mást kell kitalálnunk, hogy könnyebbé tegyük az emberek és a szeretteink életét itt helyben is.
A beszélgetés végére teljesen nyilvánvaló volt, hogy A jelölt jelölteti magát, és elkezdi gyűjteni a kopogtatócédulákat, a továbbiak megbeszélését és kitalálását pedig másnapra tettük.
